A FÖLDVÁR story IX.

SIÓFOK DECEMBERI ELEJÉN

A képek 1 kivétellel a FÖLDVÁR eladásakor készültek.

És a végére egy átalakításos:

 Bleriot 2009-02-08.

A FÖLDVÁR story VIIIc.

A FÖLDVÁR VÍZIBUSZ A BALATON UTÁN A CSEH VRANOV VIZÉN FOLYTATJA

VI.c rész


Dicsőségének csúcsán a hivatalnokok 1989 és 1996 között felszámolták a Járási Üdülési és Hajóforgalmi Vállalatot. Ez az állami vállalat 70 állandó és 180 „idény“ munkaerőt alkalmazott és turisztikai szempontból komplex idegenforgalmi szolgáltatásokat nyújtott. A hajópark évente 2 millió kirándulót szállított. A Svájci öböl felett átívelő Fehér Kapu – híd 1993-as átadásával elvesztette létjogosultságát a ZNOJMO komp. A vizet nem hagyta el, árverésen az Ekotrans Moravia vette meg 550 000 Cseh Koronáért. Pár év múlva ez a cég a Camp pláž (plázs- part) k.f.t. nek adta el 50 000 Koronáért. Tőlük 2000- ben a Pátý fivérekhez került. 
A MOSZKVÁt a znojmói Járási Hivatal 1993ban szintén az Ekotrans Moraviának adta bérbe, amely átalakulva Aquavia Praha néven 1996ban megvásárolta a hajót és az így kifizetett összeg a nemzeti tulajdonalap pénztárába vándorolt. A hajó ma Prágában látható MORAVIA névvel.
A DYJE vízibuszt a vagyonkezelő Děčínbe (gyecsín) adta el 1992-ben. A Neptun k.f.t. jutott hozzá a többi vagyonhoz, akik 1993-ig még működtetik a VRANOVot majd eladják a prágai székhelyű Česká lodní doprava (cseszká lodnyí doprava) cégnek vadonatúj motorokkal 250 000 Koronáért. 



A DUNAJt és a KOŠICE-t a Slapy (szlapi) víztározón működő Qarter k.f.t. vásárolta meg a kikötő pontonokkal együtt. A DUNAJ akkor már nem is került vissza a vízre, kibelezték és hajótestére új felépítményt - éttermet építettek a Zlín melletti Kudlov víztározón. A KOŠICE szerencsésebb volt, ma a Slapy víztározón BLANICE (blanyice) néven él tovább.

2004-ben íródott ez a cikk, amely évben a vranovi hajózás ünnepelhette volna fennállásának 70. évfordulóját.

Akkorra már csak a far-lapátkerekes gőzössé átalakított ZNOJMO komp ünnepelhetett. Az olvasót nyilván érdekelheti a téma azon oldala, hogy kinek származott és milyen haszna a vranovi hajózás felszámolásából. A víznek? Köztudott, hogy a természetbarát működtetés modern motorokkal nem ártalmas a vízre nézve, hanem épp ellenkezőleg, a hajócsavarok általi víztömeg mozgatás csökkenti az algásodást és hozzájárul a tározók egészséges ökoszisztémájához.
Az embereknek? Ha egészséges a víz és körültekintőek a kapitányok, akkor a hajózás növeli az idegenforgalmat, s vele a régió foglalkoztatottságát. Kinek állt érdekében tehát a vranovi hajózás felszámolása?
Mindenképpen érdekes volt viszont a Környezetvédelmi Minisztérium aparátcsikjainak nagyfokú lelkesedése tekintettel arra, hogy Vranovon minden törvényadta lehetőséget megragadva megszüntessék a hajóforgalmat. A tározó Szarvas öbölnek nevezett részén védett övezetet hoztak létre az ivóvíz forrás számára, amibe aztán kapaszkodhattak akkor, amikor kérvényezni szerették volna, hogy a sok tilalom alól a turistahajóforgalommal tegyenek kivételt. (A 60as évek közepétől ugyanis már semmiféle motorhajózást nem engedélyeztek, kivéve a flottát, rendőrséget, elsősegélynyújtást, a tározó felügyeletét és a halászgazdákat. Az utóbbiak 5 LE – pöfögőjeit is beszüntették a 70-es években, tehát már idejekorán kezdődött a szigorítás.) Aztán 2000-ben következett a további agyamentség, mikor a tilalmat a vranovi részen feloldották, de ez semmit sem ért, mert viszont Bítov és Cornštejn környékén még mindig életben volt, így a hajóút fele is használhatatlan volt a hajózás számára. Ez a helyzet csupán azt tette lehetővé, hogy a hajókat és a műszaki bázist árukon alul eladják és mindennemű maradványát megsemmisítsék. 1999-ben újraindították az ivóvíz forrás kérdésének felülvizsgálatát, ami 2000-ben még csak fél sikert hozott, viszont 2001-ben már újra megnyílt Vranov vize a hajózás előtt akkor, mikor ennek a tevékenységnek már hírmondója sem volt. Ekkor már mindenki a fejét fogta, mert ha a hajókat a parton hagyták volna kihúzva, lehetett volna mivel újrakezdeni miután rájöttek, hogy ismét szabad az út. Érdekes, hogy senkit sem vontak felelősségre, pedig a MOSZKVA nevetséges vételára is és a VRANOV új motorokkal történt eladása is magáért beszél és azokról akiket a törvény keze utolérhetett volna. És csak a hajózást említjük. A környék látogatottsága óriásit veszített a hajózás hiányában és ezt a tározó menti községek idegenforgalmi bevételei is jelentősen „észrevették“. Az illetékesek a 2001-es tilalomfeloldás után azt remélték, hogy százával fognak majd jönni azok, akik majd hajóforgalmat szeretneének létesíteni, de hát minden hiányzott hozzá, pedig még azt is megszabták, hogy majd a túltelítettség miatt csak 3 hajózási céget fognak engedni működni a vízen. 2001-től lepkefogó hálóval kapkodták volna a jelentkező vállalkozásokat a Közlekedési Minisztériumban, miután feladta az a cég is, amely exkluzív jogokhoz jutott állítólag nem a legtisztább módszerek árán. Ha végiggondoljuk 2 hónap kevés idő arra, hogy behozza azokat a milliókat, amit az újrakezdésbe kellett fektetni.

Aztán újabb évek teltek el és a vízen még 2004-ben is csak a Pátý fivérek Mississipi gőzösre emlékeztető kompja működött, akkor már 3 éve úgy, hogy gőzhajtása ellenére mindig járt valamilyen „jóakaró „ környezetvédő és hasonló barátaik a nyakukra, akik mindigis hajókról álmodtak, csak ne legyen közelebb, mint mondjuk Belfast. (Mivel hajó témában csak a robbanómotorok jelentették a bibit a Pátý fivérek egy kis villanyhajtású hajóval is közlekedtek, ezzel viszont bejárták már az egész hajóutat, csak a szállítókapacitással voltak gondok. ) Már azt tervezték, hogy a ZNOJMO-val elhajóznak Bítovig, mikor 2005-ben aztán megjelent az első fecske és megalakult a Lodní doprava Vranov k.f.t., amely 2006 áprilisában vízre ereszti azt a VALENTÝNA (valentína) hajót, amely előző életét tekintve először felügyeleti hajó volt a Slapy duzzasztón, majd innen nyugdíjba ment és víztől távol TITANIC nevű vendéglőként működött 12 éven át Morvaországban, ahol rátalált a kft tulajdonosa Dalibor Dufek. A hajóvá alakító defacelifting 6 hónapig tartott.

Ez a kft az utazóközönség növekedésével 2007-ben vízrebocsátotta a yachtra emlékeztető VIKTORIE nevű hajóját is, mely saját gyártmánya. 

A felsorolásból kimaradt az a HVĚZDA (hvjezda-csillag) nevű hajó, amely a fegyveres erők tározóparti nyaralójához tartozott


A FÖLDVÁR VÍZIBUSZ A BALATON UTÁN A CSEH VRANOV VIZÉN FOLYTATJA

VI.d rész

FIGYELEM!
Ez a hozzászólás mostmár mindenki számára esetleg ON! Azért állítottam össze, hogy tömören megismertethessem egy személyhajóflotta történetét - létrehozását, fejlődését, fénykorát,megszüntetését és feltámadását azokkal, akiket érdekel az, hogy milyen hajóforgalmi múltra tekint vissza az a víz, ahova egy további magyar hajó - a FÖLDVÁR érkezik


Pár további lényegesebb adat a vranovi hajózásról:

A személyszállítás kezdete : 1934
A személyszállítás leállítása: 1992
A hajóút hossza: 17,5 km
Téli kikötő : Vranov 1967 – 1992 sólya
Az eddig működött hajók száma: 20
Az eddigi működtető cégek száma: 10



Az eddigi kapitányok névsora 1950-től követve
Vezetéknév: Lakhely: vranovi szolgálat
évei
01.Prchal L. Znojmo 1946 - 1960
02.Kasal J. Bítov 1949 - 1959
03.Střecha R. Vranov n/D 1950 - 1968
04.Bloudíček F. Vranov n/D 1950 - 1969
05.Gabriel A. Vranov n/D 1950 - 1970
06.Čírtek K. Mor. Budějovice 1952 - 1960
07.Pospíchal J. Vranov n/D 1952 - 1967
08.Klapil J. Onšov 1953 - 1963
09.Dokoupil ? Vranov n/D 1954 - 1960
10.Práth A. sen. Vranov n/D 1954 - 1959
11.Macháček L. Štítary 1956 - 1975
12.Žáček F. Vranov n/D 1956 - 1992 *
13.Pospíchal F. Vranov n/D 1961 - 1975
14.Svoboda V. Vranov n/D 1962 - 1969
15.Urbánek S. Vranov n/D 1962 - 1973
16.Černošek ? Vranov n/D 1965 - 1970
17.Pigal E. Vranov n/D 1967 - 1973
18.Kupka J. Žerůtky 1967 - 1979
19. Brosenbauer H. Vranov n/D 1967 - 1984
20.Práth A. jun. Vranov n/D 1967 - 1991
21. Gabriel P. Vranov n/D 1969 - 1982
22. Plachý J. Znojmo 1970 - 1984
23. Nesiba J. Vranov n/D 1972 - 1984
24. Wizer R. Znojmo 1975 - 1985
25. Bloudíček J. Blížkovice 1979 - 1991
26. Krčál L. Vranov n/D 1980 - 1987
27. Škůpa J. Vranov n/D 1980 - 1987
28. Mlynařík F. Vranov n/D 1982 - 1990
29. Jordán V. Znojmo 1983 - 1986
30. Škarek F. Vranov n/D 1985 - 1990
31.Mlynařík F. Vranov n/D 2006 - a VALENTÝNA kapitánya
32.Krčál L. Vranov n/D 2007 - a VIKTORIE kapitánya
33. ? ? ? - a ? ex FÖLDVÁR kapitánya


*Ő a DYJE-n kezdte pályafutását és rajta lett később kapitány, aki még ma is aktív kapitány, s hogy melyiken? Természetesen a VYSOČINA ex DYJE-n a Vranovtól cca 40 km-re lévő Dalešice (dalešice) vízduzzasztón.

Bleriot 2009-01-21

A FÖLDVÁR story VI.

A FÖLDVÁR VÍZIBUSZ A BALATON UTÁN A CSEH VRANOV VIZÉN FOLYTATJA

IV. Rész

Azért állítottam össze az írást, hogy tömören megismertethessem egy régió - közeg, népcsoport, helység történetét, kultúráját azokkal, akiket érdekel az, hogy hova kerül egy további magyar hajó - a FÖLDVÁR
Vysočany
Megnevezése magyar fordításban magasan fekvő helyet jelent, ami cseh eredetiségre utal, mivel német neve a nyelvészek szerint, Wissokein is az eredeti cseh megnevezéshez vezethető vissza.
A vranovi víztározó közvetlen környékének mondhatni nyugati kapuja ez a falucska. (lásd I. rész műholdfelvételek) 1424-ben alapították a Želetavka patak jobb partja felett, szemben és majdnem egymagasságban a bítovi várral, de az első írásos dokumentuma 1498-ból származik. Ennek a kornak történelmi érdekessége, hogy Jagelló Ulászló egyszemélyben Magyarország és Csehország királya. Mai lakossága kb. 115 fő.
A település 435 m tengerszint feletti magasságban egy fennsík szélén terül el. Olyannyira a szélén, hogy a legalacsonyabban és legmagasabban épített ház közti magasságbeli különbség több, mint 40 m. A történelem a falut, mindig egy tulajdonviszonyban említi a bítovi várral, tehát mindig az éppen illetékes várúr tulajdonát képezte. A település lakossága nagyobb részben mindig a mezőgazdasági termelésből próbálta eltartani magát. A XX. Század elején 246 lakost számlál, akik kizárólag cseh nemzetiségűek . 
Abban az időben van itt vízimalom, fűrésztelep és 1930-tól téglagyár, melyek közül a malom épülete a mai napig megmaradt. Van pár apróbb műemléke 2 drb XIX. századi kereszt és egy kis kápolnácska formájában. Valójában a kerületi székhely Jihlava irányából érkező főút nem is vezet máshova, mint a víztározó vizéhez. Az egyik irányban az Oslnovice (oszlnovice) üdülőközpontba lehet eljutni, ám ha a másik irányt választjuk, akkor a bítovi vár után a Dyje és Želetavka találkozása tárul az utazó szeme elé, majd a Vysočany-i hídon át a Cornštejn (cornstejn) várrom következik, hogy végül a bítovi hídon át Bítov községbe érkezzen. 
Ma a kisközséget képviselőtestülete és polgármestere irányítja. A községházáról készült fotó eléggé kétértelmű, de a járgány nem a polgármester luxuslimuzinja és az ajtót sem kell betámasztani léccel.


Cornštejn vára

A vár a XIV. század első felében épült királyi erődként a bítovi vár támaszaként az egyik Dyje által 3 oldalról körbefutott hegynyúlvány tetején. Az építmény területét tekintve nem volt nagy, viszont annál nagyobb volt a jelentősége védelmi szempontból 1363-ban a Lichtenburgoké, akik tovább építik és a huszita felkelés után a külső várfalakat is megerősítik. 1460-ban a vár ura a bítovi várral egyetemben Hynek fon Lichtenburg, aki nem óhajt Pogyebrád György cseh királynak hűséget esküdni, ezért a király 1465-ben egy évi ostrom után szétlöveti és új tulajdonosnak adományozza. Az XVI. század elején Jindřich Krajíř (jindrzsich krajírzs) a várat némileg rendbehozatja, átépíti és bővíti az akkori fegyveres támadhatóságot figyelembe véve erősíti meg falait. 1576-ban a vár a bítovi várral kerül közös tulajdonba, és az akkori bítovi várúr nem mutat hajlandóságot a vár fenntartásra ezért a részlegesen helyreállított építmény gyors bomlásnak indul és nyeri el maitól sokkal elhanyagoltabb formáját. 
Azonban napjaink cseh történészeinek hála pár éve helyreállítási munkákba kezdtek és állami anyagi támogatás segítségével a vár némely részét látogathatóvá tették. Az előkerült korabeli rajzok alapján sikerült pár várfal rekonstruálása is, így a vár maradványai továbbra is festői sziluettjét alkotja az erdős hegyoldalnak.

Ennyit a víztározó közvetlen környékének helytörténetéről. A kővetkező részben a víztározó építését és hajózástörténetét szeretném majd bemutatni.

A felhasznált képek saját gyűjtésem ill. fotóim.




Alakulnak az események.

-ha az égiek kedveznek, akkor az útvonal : Sió, majd Duna-esetleges megállóval Komáromban némi alvázkezelésre a hajógyárban (gondolom kedvező árajánlat esetén)- majd Dévény és onnan keréken, de kedvező vízállás esetén a Morava felhasználása sem kizárt mint víziút, mivel Morvaszentjánosig (Moravský Ján) hajózható. Ausztriai és szlovák közutakon való hosszasabb transzport anyagi szempontokat nézve a végső megoldások között szerepel egyenlőre.

3.

Az utastér felújítása a várakozás alatt remélhetőleg megkezdődik, a kivitelező viszont egyenlőre nem ismert.

4.

Nemsok régebben itt szereplő szakembert ismerek, de akiket igen, azokat rövid időn belül felkeresem villanypostán pár kérdés erejéig, sőt megszólítom barátaikat is, már gondoltam - tunk erre. 

Bleriot 2009-01-06

A FÖLDVÁR story V.

A FÖLDVÁR VÍZIBUSZ A BALATON UTÁN A CSEH VRANOV VIZÉN FOLYTATJA

III.Rész

FIGYELEM!

Ez a hozzászólás valaki számára esetleg OFF lehet! Azért állítottam össze, hogy tömören megismertethessem egy régió - közeg, népcsoport, helység történetét, kultúráját azokkal, akiket érdekel az, hogy hova kerül egy további magyar hajó - a FÖLDVÁR. 

BÍTOV vagy német nevén Vöttau története
Az első írásos adat szerint 1052ben alapították. A mai községet kb. 160 fő lakja, 428 m tengerszint feletti magasságban. A falu neve a latin „vetus via – vetovia“ kifejezésből származik. A települést legnagyobb mértékben a Bítov i vár jelképezi, amely a Dyje folyó és mellékfolyója a Želetavka (ejtsd zseletavka ) összefolyásánál lévő hegynyúlvány tetejére épült.Az archeológiai kutatások leletei szerint a vár környékén már a fiatalabb kőkorszakra utalnak. A leggyakoribb leletek a XI. Századból származnak és az összeomló Nagymorva Birodalomra utalnak. Ez a szláv terület, vagy nevezzük Morvaországnak (ahogy ma is hívják) 1017-ben egyesül Csehországgal. Ezt követően a cseh királyok igyekeznek a már meglévő várak felhasználásával védelmi vonalat kiépíteni és ezt a várat már 1061-ben említik a krónikák a Znojmo-i (Znaum), Brünn-i Olmütz-i várak társaságában, mint őrvárat.A vár alatt a Želetavka partján elterülő falucska először Býtov néven, valamivel később jön létre. A vár mint központ a znojmói hercegség részeként az ország délnyugati részét védi a német terjeszkedés elől, de az akkori morva várurak egymással is gyakran hadilábon álltak, tönkretették egymás vagyonát, de a várat nem dúlták szét soha.Ezek a csatározások II. Přemysl (przsemiszl) uralkodásának idején lecsillapodtak és inkább a magyarokkal, németekkel és osztrákokkal szembeni konfrontációra helyeztek. nagyobb hangsúlytTermészetesen ez a vár is részese a huszita felkelésnek. Az akkori várúr mellette, utódjai viszont már ellene voltak. Ennek jele, hogy a II. Részben említett Vranov várával együtt Hynek Bítovský fon Lichtenburg tulajdonát képezi, aki több várúrral együtt szembeszáll Jiří z Poděbrad vagyis a magyar történelemből is jól ismert Pogyebrád György cseh királlyal. Bítov Pogyebrád támadását nem tudja kivédeni és 1464ben kapitulál. Nemúgy a szomszédos Cornštejn (cornstejn) vára, amit 1465ben teljesen szétlőnek. A feudalizmus körülményei között a mezőgazdasági termelés fejlődik, de kihasználva a Želetavkát több vízimalom is épül a partjain, de létesülnek halastavak és sörgyár is , amelyek nélkül Csehországot elképzelni sem lehetne. Ez a vár is védekezett Bethlen Gábor csapatai ellen 1623-ban, 1641-ben és 45-ben a svéd csapatok ellen, elfoglalni viszont nem tudták. Cseh várurak után Mária Terézia 1755-ben a német Daun családnak adományozza.A falu lakosságát nem kerülték e laz árvizek, sem az uralkodói sanyargatások. Változást hozott a téglagyár, szeszfőzde és a 4 malom megépítése számukra.Eközben a vár is egyre szépül, mai formáját 1811 és 1863 között nyeri el, mert közben szerencsére senki sem rombolja le. Már abban az időben van színháza is.A falu lakóinak számára 1850 körül megszüntetik a robotolást, de mezőgazdasági jellege nem változik. Viszont kezd kibontakozni a turizmus, mivel a környék festői szépségű.1906-tól Lengyel nemesek birtokolják a várat, majd 1912-be Jiří Haas nagyiparos kezébe kerül, aki a várat bezárja és akörnyékét állatkerté alakítja, a színházteremben pedig kitömetett vadászkutyái kapnak kiállítási helyet, miközben a vár állapotával mitsem törődik. A független Csehszlovákia megalakulása után egy parasztzendülést követően nagybirtokát felosztják a parasztok között 1927-ben. Még ebben az évben viszon napvilágot lát az a kormányhatározat, amely a Dyje folyón megépülendő villanyerőmű és az azt kiszolgáló víztározó megépítéséről rendelkezik. Ez nagyban befolyásolja a falu életét, mert a víz felduzzasztása magával vonja a vár alatti község elárasztását.Haas először nem akar beleegyezni, hogy a falut egy további birtokára telepítsék ki, de később enged. Az új helyen a cseh kormány mindenki számára új, viszonylag egyforma telkeken egyforma házakat építtet a családoknak, valamint a falu és a vár alá 2 új közúti hidat is. (lásd I. rész) A falu áttelepítése 1934-ben befejeződik és megkezdődik a duzzasztó feltöltése, ami az akkori aszályos időjárásnak köszönhetően csak 1936. április 24.-ére fejeződik be, de amint lehetséges elindul a vízen az első szervezett hajóforgalom.Az emberek a Dyje új hídjáról szemlélik naponta a vízszint emelkedését és páran siratják a régi házaikat, gazdasági épületeiket.A község templomának és temetőjének sorsa érdekes. A templom a lassú árasztásnak szívósan ellenált. Már javában működött a hajó és ladikforgalom, amikor a torony még mindig stabilan nézett ki a vízből. Az esetleges szerencsétlenségtől tartva, mivel a torony ablakain keresztül csónakáztak át a kalandvágyó turisták, a hadsereggel felrobbantatták a templom maradványait és a tornyot.. Az eredeti falu temetője máig megmaradt, még a 70-es években is temetkeztek ide az új falu azon polgárai, akik még emlékeztek régi lakóhelyükre és végső akaratuk az volt, hogy hozzátartozóik közt nyugodhassanak. A faluban akkoriban a cseh ajkú lakosság mellett német kissebbség is él, összesen 374 fő. A várat 1945-ben államosítják, tulajdonosa Haas az emigráció helyett inkább az öngyilkosságot választja, a német kissebbséget pedig a vranoviakkal együtt a Beneš Dekrétumok értelmében kitelepítik. Az 1945 – 1989 közti időszakban az adott korszak lehetőségei között fejlődik az idegenforgalom és vele együtt a hajóforgalom. A vár mint turisztikai látványosság miatt Želetavkán kikötő épül, és idényben egymást váltja szinte az ingajáratokon az 50-es évek végétől ide „szerződtetett“ 4 magyar vízibusz. 

folyt.
2009-01-06.