2010. december 2., csütörtök

A pozsonyi hajózás története IV:

A pozsonyi hajózástörténeti anyag fordításának folytatása
 IV. rész


A pozsonyi személyhajózás múltját bemutató sorozatom következő fejezetének témája a FLORENCE személyhajó. A cikket melyet lefordítottam az 1926-os kiadású Schiffbau folyóirat alapján írta J. Bohunský.

1926. Július 26.-án a sikeres próbahajózás után a pozsonyi Propeler vállalat átveszi a megrendelt FLORENCE hajót a deggendorfi hajógyárban.
A hajót úgy konstruálták, hogy stabil és gyors hajója legyen a pozsonyi révnek.Így lényeges mutató volt az is, hogy a hajó egyszerre legyen képes 250-300 utast átszállítani az egyik partról a másikra. Ezen kívül az utasok gyors ki- és beszállása is lényeges dolog volt, mert a minimumra kívánták csökkenteni az állásidejét is, mivel szombatokon és vasárnapokon azzal számoltak, hogy naponta 30000 ember kíván majd átkelni a Dunán.
Ebből a célból vezetnek lépcsők az első és hátsó utastérből a fedélzet teljes szélességében a középső magasabb részbe, ahol a középső fedélzet hosszának feléig elcsúsztatható korlátok gondoskodtak arról, hogy egyszerre tudjon sok utas be- illetve kiszállni.
Ahogy a gyakorlat bizonyította a partok közti egy út 80-90 mpercig tartott kétharmad gépteljesítmény mellett. Mindez mellett viszont a be és kiszállás időtartama 3 – 5 percig tartott.
Figyelembe véve azt a tényt, hogy a Duna sodrásának sebessége Pozsonyban eléri a 2 – 2,2 m/s - t, ilyen méretű révhajó mozgatására kissebb teljesítményű főgép is elég lett volna. A hajót viszont más célú vízi forgalomban is kívánták alkalmazni, mint helyi sétahajózás, teherszállítás, amelyek optimális sebessége már megkövetelte a beszerelt teljesítményt az adott sodrással szemben is.
A hajótestet a Deggendorfi Hajógyár és fémművek kft  (Deggendorfer Werft und Eisenbau-Gesellschaft m.b.H.) tervezte és építette az alábbi jellegrajz szerint.

A hajó fő méretei:
Teljes hossz : 26,2 m
Hosszúság a függélyek közt : 25 m
Széllesség a főbordán : 5 m
Oldalmagasság : 1,85 m
Merülés : 0,9 m
Főgépteljesítmény : 160 LE
A próbaúton elért max. sebessége hegymenetben : 14 km/ó
                                                       Völgymenetben : 20 km/ó
Pár további műszaki adat:
A hajótest a legjobb Siemens-Martin acélból készült és a bordák közti távolság 500 mm volt.A kormánylapát 1,8 x 0,95 m méretű volt, váza kovácsolt acélból készült. A motor az irányváltóval közös talpra volt szerelve. Kormányműve kézi volt, mely lánc és drotkötéláttételen keresztül mozgatta a kormánylapátot. A hajót 100 kg-os horgonnyal szerelték fel, mely emeléséről kézi csörlő és horgonydaru is gondoskodott. A hajót WC-vel is ellátták, melynek öblítéséhez a motor hűtővizét használták. A tetőt, mint nap és eső elleni védelmet 16 mm vastag fenyőfából készítették, melyet ruberoiddal vagyis a kátránypapír elődjével takartak le. Mivel ez a révhajó napi 17-18 órás szolgálata alatt, árral szemben , nagyszámú utast szállított, a legnagyobb hangsúlyt gépi berendezéseinek megbízhatóságára fektették. Emellett karbantartásigénye a személyzet létszámát figyelembe véve nem lehetett túl magas az abban az időben révhajóként működő gőzhajókéval szemben. A megrendelő a hajóba egy négyhengeres, kétütemű,nemreverzelhető, turbofeltöltő nélküli Gebrüder Sulzer 4 RW 27 tipusú erőforrást építtetett be, amely a vele szemben támasztott igényeknek teljes terjedelemben megfelelt.325 percenkénti fordulatszámnál 160 LE-t teljesített ez a robbanókamrás erőforrás. A forgási irány megváltoztatását egy „BREVO“ irányváltó végezte, amellyel nagyon jó tapasztalatok voltak 12 és 200  LE –nyi motorteljesítménynél. 1150 mm átmérőjű Zeise hajócsavarja balra forgott.
A FLORENCE 1934-ig közlekedett Pozsonyban, utána nyoma veszett.
Bleriot megjegyzése: Lehet, hogy őt is Magyarországra adhatták el?  

A POZSONY nevű hajó úgy szerepelt, hogy Trianon után BRATISLAVA nevet kapott és később 1934-ben eladták Bécsbe…….
BRATISLAVA II








  Mivel abban az időben már a többi pozsonyi hajó is hasznos élettartamának vége felé járt, a Csehszlovák Dunahajózás egy 200 fő szállítására  alkalmas személyhajót rendelt a komáromi Škoda Művekben (mai hajógyár) Átvétele után újból Bratislava névvel illették.Az ( II. világháború alatti) Önnálló Szlovák Köztársaság kikiáltása után Magyarországra adták el, ahonnan utána már soha nem tért vissza. A 90-es évek elején elsüllyedt a Kisköre-i kikötőben.
Műszaki adatai:  
Főgép:                                    2 drb Škoda motor, egyenként 65 LE
Legnagyobb hossz :                26,99 m
Hossz a vízjelnél :                   25,57 m
Legnagyobb szélesség :          5,77 m
Szélesség a vízjelnél:              5,41 m
Oldalmagasság :                     5,21 m
Legnagyobb merülés :            1,15 m

Főgépcserék:
1949 - es átépítése során 2 drb Csepel D 614, 2x 85 LE
1960 - as években 2 drb Láng OML 674, 2x 75 LE

 Rövid története:
1934 – mint a második BRATISLAVA a ČSPD kötelékében
1938 – MEGYER , MFTR
1944 – ben elsüllyed a Tiszán
1945 –ben kiemelik és DÉLIBÁB-ra keresztelik
1948 – ban a Balatoni Hajózási Vállalathoz kerül
1955 – ben a MAHART veszi át
Bleriot írja: A szerző itt is részben a Regiszter adataiból indul ki.A zárójelezett részeket pontosításként szúrtam be

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése