MORAVA

 

Állandó állomáshelye az alvízcsatornán közvetlenül az erőmű mögötti kikötőben van a jobb parton.

Miután a hajó megtelt sároseperjesi (Prešov) egyetemistákkal lassan a személyzet is hoozákészülődött az induláshoz

A két Škoda ,valamint a segédüzem Lombardini beröffentése után Csörgő Pál másodkapitány eloldotta a köteleket és elindulhattunk.

A balpartról ugyanebben az időben indult a konkurens Ondava, ami szintén turistákat vitt, de mi illedelmesen magunk elé engedtük, mondván a kamrában úgysem kezdik meg a feltöltést nélkülünk.

A kamrába hamarabb érkezők nehézkes mozgása miatt mi sem siethettünk, mert a Sofia és a Deggendorf manőverezése kissé sokáig tartott.

Na ezt az időt használta ki Csörgő kapitány és gyakorolta pózoló tudományát, miközben Béli János kapitány telefonon egyeztetett az irányítótoronnyal.

Aztán azért csak-csak odajutottunk mi is és kiválasztottuk a jobb kamra jobb oldalát.

A kamra falához érve Szabó Zsolt az úszóbakhoz kötötte a vízibuszt. A főgépek leálltak és csak a generátort hajtó Lombardini énekelt, mivel a hajóba szerelt ventilláció, hangosítás, hűtőszekrény stb megkövetelték.

A hídon egyre nőtt a bámészkodók száma, ami a kamrák feltőltésénél és kiengedésénél mindennapos

A kamra kapui elkezdtek bezáródni a bámészkodók nagy örömére

A vízen keletkezett örvényszerű mozgás arra engedett következtetni, hogy megkezdődött a kamra feltöltése.

A vízszint emelkedésével a diákoknak tanáruk magyarázza a kamra működési elvét.Figyelmetekbe ajánlom a piros mellényes diákot, mert már a beszállás előtt olyan bugyuta kérdéseket tett fel, melyekről nem tudtam eldönteni, hogy miért kérdezi. Később, mikor nem tágított mellőlem és kikönyörögte a mellényt, rájöttem, hogy súlyos hydro- valamint klaustrofóbiában szenvedhet és csak azért szállt a hajóra, hogy a többiek ki ne röhögjék. Első kérdése: "Milyen gyorsan süllyed el egy ilyen hajó?" Válaszom: " Attól függ mi jön belénk, 1986-ban az Admiral Nahimovot a Pjotr Vaszjov 5 perc alatt küldte a tengerfenékre, pedig az a vízibusz méretének tízszerese volt"... szerintetek megnyugtattam?

A felvízcsatorna szintjét közelítve a hajóból kikukucskáló Vércse Gyula barátomat kollégái üdvözlik a kamra széléről.

Megvan a szint , minden percben indulhatunk.

A két főgép újra felpörgött, a kapu lement, a zöld lámpa kigyulladt, idulás!

Igen indultunk volna sietősebben, de ott volt a nehézkesen induló Deggendorf, amit meg kellett valahogy előzni.Béli kapitány először balról próbálkozott...

Miután onnan nem volt biztonságos a szembeforgalom miatt, következett ugyanez jobbról. Kicsit a 2006-os brazil forma 1-es futamra emlékeztetett, amikor Schumacher addig próbálkozott Raikkönent előzni jobbról, míg aztán balról a kerítésremászva simán sikerült.

Okos döntés volt Béli úr részéről, mert nem lett volna célszerű egy találka a sziklát szállító Tekovval már problémás barátom szempontjából sem, aki követte minden mozdulatomat és nem tágított mellőlem mint a kiskutya...

Közben odabenn a diákok jól szórakoztak, kihasználva a bárpultot, valamint a hajó hűs belsejét.A hölgyek emellett saját adottságaikkal dekorálták a Morava belterét...








Később megfordulási manőverbe kezdtünk, ami szintén jól volt időzítve a kamraforgalom szempontjából is.
A manőver után ez a látvány tárult elénk:

Oldalra tekintve egy világos folt közeledett nagy sebességgel Pozsony felől. Gondolhattam volna hamarabb is, hogy a Budapest-Bécs menetrendszerű szárnyas-járat lesz.Miután közelített, leesett a tantusz.

Aztán úgy elment a Vöcsök, mintha szembe jött volna

Mi is nagyobb tempóra váltottunk, hogy ne késleltessük a Vöcsök utasait, így újból a kamrában találtuk magunkat

A zsilipkapu bezáródása után kiengedték a kamrát.

Az alvízcsatornára érve a hajósművészek érdekes freskóit szemlélhettük meg a betonfalakon:

Elhagyva a zsilip betonerdejét Béli János kapitány a kikötő felé irányította a Moravát.

Aztán besoroltunk az előttünk kikötött Slavín daruhajó mögé.

Itt köszönöm meg bősi barátaimnak az élményt és a tudósítás lehetőségét.

A minap (2007-júniusban) lehetőségem volt egy kis hajókázásra a bősi vízierőmű al- és felvízcsatornáján. Az utazáshoz eszközként a MORAVA , egy átépített 3011-es vízibusz szolgált. A hajó a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat bősi üzemének tulajdona (Povodie Dunaja Gabčíkovo), a 2-es gyártási számot viseli és a regiszterben is megtalálható.