VI.b rész
Az írást azért állítottam össze, hogy tömören megismertethessem egy személyhajóflotta történetét - létrehozását, fejlődését, fénykorát,megszüntetését és feltámadását azokkal, akiket érdekel az, hogy milyen hajóforgalmi múltra tekint vissza az a víz, ahova egy további magyar hajó - a FÖLDVÁR érkezik.
1940 után leállították a vranovi hajóforgalmat. A hajókat a Svájci-öböl bejáratában állomásoztatták. Tartva a szövetségesek esetleges légitámadásaitól és felderítő egységeitől az erőmű gátját sikeresen bujtatták fás - bokros jelmezbe, így sértetlenül megúszta a háborút. A gátat a vízben az esetleges torpedótámadástól aknázással védték. Ezek háború utáni semlegesítésüket követően mint kikötőpontonok alkotóelemeiként szolgáltak tovább.
A háború után a flotta eléggé lerobbant állapotban volt. Elsőként Ladislav Prchal hajója a LADA hajózott ki Bítov felé 1946 május 19.-én. A későbbiekben ez az aktív vállalkozó átvette a STARNBERGet is.
Nagyjavítást hajtott végre rajta és a Bécsen át ideszállított néhai pozsonyi révhajó immár mint MORAVA hajózott ki 1946 augusztus 11.-én a víztározó vizére.
Prchal a Nemzeti Egység ZNOJMO nevű hajóját is bérbe vette. 1948 után, mikor létrejött a Vranovi Hajózási és Fürdő Szövetkezet, a flottát 8 hajó alkotta. Többek között a BÍTOV és a BRNO I. hajózásfelügyeleti gőzösök is. 
A BÍTOV a Tábornoki Nyaraló előtt a Gránát - öbölben horgonyzott, majd mindkettőjüket selejtezték a vranovi flottából. A BÍTOVot a brünni víztározóra adták el, ahol mint úszó üzlet mőködött tovább. A BRNO I. rosszabbul végezte, mivel szétvágásra Znojmoba vitték, ahol még egy ideig állt a roncsvasgyűjtő telepén a Sokol (szokol) utcában. A hajózási szövetkezetet Prchalon kívül a Nemzeti Egység, a Cseh turisták Klubja és vranov község alkotta.
1948 után viszont a Vranovi Hajózási és Fürdő Szövetkezet felett elrendelték az állami igazgatást. 1949-ben a Csehszlovák Elba-Oderahajózási Vállalatnál megvásárolták a PRAHA (magyarul Prága) nevű szolgálati yachtot. Ez a gyors hajó a vranovi flotta egyik fő turistacsalogatója lett. 
Még ugyanebben az évben a társaság, mint Dyjementi Hajózási Szövetkezet Prágában a Moldváról vett egy 30 m hosszú oldalkerekes gőzhajót, amely ott még VRANNÉ néven közlekedett. Ezt, az adott időben legatraktívabb 200 személyes vranovi hajót 1883-ban építette valamelyik német hajógyár. Ünnepélyes keretek között, sok meghívott vendég részvételével 1949 augusztus 14.-én Mír (Béke) névre keresztelték át. Füstölgő kéményével gyorsan belopta magát a turisták szívébe és nagy kedvenc lett. A vranovi gát közelében lévő Na hrázi ( A gátnál) étterem mellett szénbunkert alakítottak ki számára, amelyben csöveken keresztül juttatták a hajó belsejébe a feketeszenet.
A hajó első vranovi kapitánya František Pospíchal (frantyisek poszpíchal) a Dyje minden kanyarulatában füttyentett a gőzsíppal, nagy vízállásnál lehajtatta a gőzös magas kéményét és így haladt át a bítovi híd alatt. 1954 után a Dyjementi Hajózási Szövetkezet megszűnt és a hajókat a Znojmo város Közszolgáltatási Vállalata vette át rövid időre, majd eladta a Turista állami vállalatnak.1958 után a vranovi flotta már a Vranovi Üdülői Szolgáltató Vállalathoz tartozik és jelentősen romlik műszaki állapota.
A rossz műszaki állapota miatt a MÍR utoljára 1960-ban működik. Az akkor 78 éves szegecselt palástja jelentősen korrodálódik és sem a társaság sem a társadalom nem kedvez a történelmi gőzösnek. Ahogy az utcasarkakról eltűntek a kék postaládák, épolyan módon távolították el a gőzöst és más hajók sorát. A vranovi flottát modern magyar vízibuszokkal töltötték fel.
A durall flotta első hajója a DUNAJ (Duna) volt, melyet az Idegenforgalmi Minisztérium vásárolt 1957-ben. Lásd (keresztelő május 9-én),
majd a VRANOV II következett 1960-ban. 
Utolsónak a KOŠICE (Kassa) érkezett 1965-ben és augusztus 7-én keresztelték. 
Az öreg hajókat az akkori üzemeltető Rekreace (üdülések) vállalat apránként eladta. A ZNOJMO és a VRANOV I. Szlovákiában kötött ki. A víztározó vizét lassan elhagyta a két kissebb kissebb, ONŠOV és BÍTOV hajó is.
A MORAVA, PRAHA és a BRNO az üzemképességük határán, még mint révhajók közlekedtek a Svájci öblön át és szállították a strandra a turistákat. Ezeket az ingajáratokat erősítvén hozták még ide Brünnből a másik MORAVát, amely 1962-es átépítése után már ZNOJMO névvel közlekedik és egy újabb BRNO-t. 
A megnagyobbodott hajópark minőségesebb háttér kiépítését követelte meg. 
1961-ben a vranovi kikötőben diszpécserközpontot és jegypénztárat majd 1967-ben a strandtól nem messze sólyát is építettek. 1970-ben eladták a PRAHÁt Ústí nad Labem-be (úsztyí nad labem), ahol révhajóként közlekedett az Elbán, majd onnan Németországba került. A révközlekedésből eltávolított kishajókat egy komppal helyettesítették és szintén ZNOJMO névvel illették 1984 július 13-án.
Ezt a hajót a Lovosice-i (lovoszicei) hajógyár építette Kiselejtezték a brünni hajókat is a ZNOJMO-t Napajedla-ba vitték, míg testvérhajója a BRNO 1981-ben fejezte be pályafutását abban az évben, mikor megérkezett a tározó legnagyobb hajója a Moszkva típusú 40 méteres, kétfedélzetű, 250 személyes MOSZKVA. Abban az időben ez a hajó 7 636 000 Csehszlovák Koronába került és 750 főre növelte a szállítókapacitást. Keresztelésére 1981 június 20-án került sor. 
Még nincs vége, mindjárt jön a folytatás!
Bleriot 2009-01-21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése