A FÖLDVÁR VÍZIBUSZ A BALATON UTÁN A CSEH VRANOV VIZÉN FOLYTATJA
VI.a rész
Azért állítottam össze ezt az írást, hogy tömören megismertethessem egy személyhajóflotta történetét - létrehozását, fejlődését, fénykorát,megszüntetését és feltámadását azokkal, akiket érdekel az, hogy milyen hajóforgalmi múltra tekint vissza az a víz, ahova egy további magyar hajó - a FÖLDVÁR érkezik.
Volt már szó a sorozat alkalmából modern műholdképekről, középkori várakról, elárasztott és áthelyezett falvakról, felépített hidakról, építtünk vízduzzasztót zárógáttal és villanyerőművel és most itt az idő, hogy beindítsuk rajta a hajózást.
Kezdeném is némi megszokott sablonossággal a hajózástörténeti rész írását azaz, hogy a vranovi víztározón 1934-ben indult meg a hajózás, vagyis idén lesz fennálásának 75. évfordulója, bár volt némi kihagyás.
Mivel én 3 éves koromtól többnyire évente 1 héten át csodálhattam csak a vranovi hajózást – szlovákiai lakhelyemtől 250 km-re van – most segítségül veszem azokat az anyagokat, amelyeket internetes böngészetem óta sikerült összegyűjtenem és persze a CIPŐBOLTOT is. Hogy a képeket ne kelljen külön magyaráznom, felirattal látom el őket.
A hajózás éppen szünetelt még, mikor 70 éves fennállását ünnepelhette volna 2004-ben, arról majd később, hogy miért a „volna“, viszont a helyszíni megszállottjai itt-ott-amott újságcikkekben, írásokban elevenítették föl azt a múltat, aminek részesei voltak és ebben hathatósan segítette őket a miénkhez – topikosokéhoz hasonló fanatizmusuk.
A vranovi hajózás nesztoraiként számontartott Pátý (ejtsd pátí) fivérek cikke a legtöbbetmondóbb és legnagyszerűbb, ezért teszem közzé most magyar fordításban. Hozzáfűznivalóimat és a kiejtést a zárójelekbe teszem, ahogy eddig is.
Egy idézettel kezdődik:
„ ....„Nagyon érdekes követni a vranovi flotta fejlődését és hanyatlását. Személy szerint én nagyon szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, amikor egész napokat tölthettem el a Košice (kosice 3011-es vízibusz) fedélzetén. Ezek közül a legkedvesebb emlékem, hogy egy ládikón állva kormányozhattam a hajót a gáttól a strandig és vissza (lásd műholdfelvételek I. rész). A kormánykerék örökké megmarad emlékezetemben František Škarek (frantyisek skarek) kapitány úrral egyetemben. Az új vranovi flottának problémamentes működést kívánok és szorítok a működtetőnek. Ivan Baluža (baluzsa)“
Bejegyzés „A vranovi hajózás 1934-1992“ című kiállítás emlékkönyvének egyik lapján, amely kiállítás 2000-ben végigjárta Znojmót, Vranovot és Bítovot épúgy mint a fotó- és egyéb anyag emlékeztetőül a vranovi flotta letűnt dicsőségére. A vranovi hajózás 70. évfordulója alkalmából jó most feleleveníteni a hajók történetét, amelyek annyi dicsőséggel szolgáltak a znojmói régiónak, de elsősorban sohasem tapasztalt módon lendítették fel az idegenforgalmat.
Egy korabeli kiadvány a Hraničářská stráž (hranyicsárzsszká sztrázs magyarul határvédelem) 1934-ben kiadott példányában ez olvasható a 182.oldaltól a 184.-ig „MK“ jelzés alatt:
Hajózás a vranovi gát előtt
Néhányéves előkészület után végre megkezdődött a hajózás a vranovi tározó gátjának felső oldalán, Vranovtól Bítovig.Már 1931-ben tárgyaltak arról, hogy a Národní jednota (národnyí jednota magyarul nemzeti egység 1894-ben alapított kulturális tömörülés) létesítsen–e hajóforgalmat a vízen.
Máša (mása), a Nemzeti Egység vranovi elöljárójának felvetése pozitív fogadtatásra talált és megtárgyaltatott, hogy a hajóforgalmi céget a Klub českých turistů (klub cseszkích turisztu cseh turisták klubja) társadalmi tömörülés bevonásával együtt alapítsák meg. Alapjában véve a Klub elnöksége az együttműködésre hajlandóságot mutatott, de halogató álláspontra helyezkedett, ezért a Národní jednota végül egyedül kérvényezte a koncesszió jóváhagyását. A kérvényt az akkori Cseh Folyamügyi Hivatal nem utasította el, így 1933. Június 28.-i hatállyal, pár önfeláldozó egyén munkájának köszönhetően úgy be lehetett fejezni a hajózás előkészületeit, hogy 1934. Július 10-én Pekárek mérnök hajózási felügyelő már Vranovon vizsgáztatta a Máša (mása) motorhajót, amellyel sikeres próbautat tettek Bítovig és vissza. Így adatott ki az első alkalmassági bizonyítvány az első vranovi hajónak és az első kapitányi bizonyítvány is.
A próbaúton részt vett dr. K. Mrázek polgármester, Hošek (hosek) alpolgármester, valamint a hajózási kuratórium tagjai, Veleba hajózásoktató, Bečička (becsicska) útmester és F. Frantík (frantyík) Vranovról.1934 július 11.-től a Máša motoros szelte a víztározó büszke vizének habjait.
Belterében 30-40 fő utazhatott kényelmesen ideiglenes menetrend szerint, ami azt jelentette, hogy naponta 14.00 órakor indult Vranovról Bítovra és vissza 2 további megállót érintve Lančovnál (lancsov) és Chvalaticénél( települések a gát és Bítov között). Ezenkívül volt sétahajózás is, de csak a gát előtti ún. Tavon. Bítovig a menetjegy ára 6 Cseh Koronába került, míg a sétahajózásért 2 Koronát kellett fizetni. A Svájcivölgy másik oldalán nagy ütemben strandot hoztak létre, mivel fekvése és a part messzemenően jó feltételeket kínált a fürdőzéshez, napozáshoz és csónakázáshoz. A nyári vendégek és hétvégi látogatók – csehek és németek nagy létszámban használták ki ezeket a létesítményeket és felfrissülve, vidáman távoztak.
Bítov felé menet az utasoknak pompás látványokban volt már akkor is részük, mivel egymást követik az erdős völgyek, meredek hegyoldalak, melyek a Dyje partjait jobbára jellemzik. Az elárasztott terület alpesi tó benyomását kelti. A víztükör feletti naplemente a színek egyedi játéka.A természeti szépségek szerelmesei elégedetten, nagy örömmel nyugtázták a hajóutazásokat. Officiálisan, nagy pompa közepette 1934 szeptember 19-én volt a hajózási vállalatok megnyitója. Az ünnepségek programját már jóval előre beharangozták az akkori sajtóban és hívták a közönséget ez alkalomból kirándulni Vranovra.“Hogyan került a J. MÁŠA motoros a vranovi víztározóra? A hajót a Nemzeti Egység társasága vásárolta Prágában. Jan Máša Brünn alpolgármestere és a Nemzeti egység délmorva választmányának elnökének tiszteletére a hajót is róla nevezték el. Az 50-es évek elején BRNO (Brünn cseh neve) névre keresztelik át, majd 1965-ben kiselejtezték.
A znojmói Ladislav Prchal (lagyiszlav prchal) vállalkozó(1894-1980) első hajóját 1934-ben építette a Cseh Turisták Klubja részére ZNOJMO névvel. 1936-ban épített egy másik 60 személyeset, ami a LADA nevet kapta. Abban az időben a vranovi hajósok fehér uniformisban díszelegtek, mellőzéskor a kapitányok szalutálással köszöntötték egymást...
A hajózási koncesszió birtokosai és hajóik:
Nemzeti Egység: J. MÁŠA 55 fő, VRANOV 35 fő,ONŠOV (onsov) 30 fő, PRAHA 22 fő, BRNO 16 fő
Cseh Turisták Klubja: Znojmo 40 fő
Ladislav Prchal: LADA 60 fő
Tehát összesen 258 személyt tudtak szállítani, és a Vranovi Hajózási Klubba tömörültek, amely klubban azután megegyezés szerint egymás közt felosztották a hajózási tevékenységgel kitermelt hasznot. A Ladislav Prchal által épített két hajón kívül (ZNOJMO,LADA) a többit a Moldváról (Vltava) a Moldva – Elba víziútról hozták.
A II. Világháború ideje alatti hajózást a Kommunalverband des Landrates im Znaim működtette. Ebben az időben bővítették ki a flottát az AIDA motorossal a Starnbergseeről, amely egy favázas hajó volt. Előbb Starnberg néven közlekedett, majd 1948-tól 1950-ig ONŠOV néven révhajóként közlekedett a vranovi gátat és a strandot összekötve. !!!( Itt azonban álljunk meg pár gondolat erejéig, mert erről a hajóról már írtam tavalyi év tavaszán egy pozsonyi hajózástörténeti dokumentum kapcsán: 
„... egyet közülük a háború előtt Bécsben működtettek AIDA néven. Itt kereste fel a Šumná-i (ejtsd sumná) Prchal úr, aki egy német működtetőnek szerezte meg a vranovi villanyerőmű víztározójára. Így került tehát egy pozsonyi hajó Szlovákiából Ausztrián keresztül Csehországba, pontosabban Morvaország-i tartományába.
Itt néhányszor átépítették, majd előbb STARNBERG, majd MORAVA nevet kapott.
1965-ben selejtezték ki. Történetükkel foglalkozók elmondása alapján még Bécsben lecserélték gőzgépét robbanómotorra és a belső tere is arról árulkodott, hogy valaha gőzhajó volt. A hossza alapján feltételezhető, hogy a FRIGYES, vagy az IZABELLA lehetett..... 
Hát ezt az információt később a szerző (de jó lenne tudni ki volt az és mi a mű címe) cáfolja meg. Leírja, hogy a MORAVA hajó nem Pozsonyból került a vranovi víztározó vizére, hanem AIDA A25 néven a bajorországi Starnberg melletti Starnbergersee-ről.Ez a város kb. 
25 km-re van Münchentől délnyugatra. 1939-ben 5846 lelket számlált. A város a Würm folyón kialakított tározó partján terül el.A tározót 1962 –ig Würmsee-nek hívták.“
Ma már tudjuk, hogy nagy valószínűséggel a FRIGYES gőzöst tisztelhetjük az AIDA név alatt, amely a pozsonyi Hörnesz Henrik révhajózási társaságban kezdte a pályafutását, mint révhajó.) Lásd FRIGYES és a CIPŐBOLT(Folytatás a köv részben)
Bleriot 2009-01-20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése