A pozsonyi hajózás története I.

A pozsonyi hajózástörténeti anyag fordítása

 I. rész

Hörnesz Henrik kis gőzhajói

A pozsonyi bal part és ligrti oldal közti személyhajóforgalom működtetését 1893 – tól Hörnesz Henrik biztosította.1922-től a „Propelleres vállalat „ szállította az utasokat, ezért a köztudatba is a Propeller név vésődött be. (szlovák formája propeler)

A különböző információs források viszont sok esetben alapvető adatokban térnek el. Nemcsak a működtetés megkezdésének dátuma nem egyezik ( egyik forrás 1891-et egy másik 1922-t említ), de a hajók megnevezése is, pl A-71. Én (a szerző) a Hörnesz-hajók legvalószínűbb sorsát ismertetem a korabeli fotókat, cikkeket és konzultációkat vizsgálva.

Pár történelmi összefüggés különböző forrásokból – az első a ČSPD archívumának anyagaiból.

Kezdjük a személyhajóforgalmat lebonyolító cég alapításának történelmi adataival. 1891. június 18-án a pozsonyi Hörnesz Henrik  1 arany ellenében azzal a feltétellel kapott engedélyt az üzletszerű gőzhajózás lebonyolításához, hogy teljesíti ennek összes koncessziós feltételeit.  Az 5.§ értelmében (nincs feltüntetve melyik törvény) a vállalkozónak a koncesszió kiadásától számítva 1 éven belül el kell kezdenie a tevékenységet. Ha ennek nem tesz eleget és nem lehet a működést megkezdeni, halasztást kell kérnie az okok feltüntetésével újból kérvényeznie kell az engedélyezést. A koncesszió nemcsak a dunai személy- de áruszállítást is lehetővé tette a Dunán és a mellékfolyóin is. 12 év múlva Hörnesz 1903. április 10-én meghalt és a koncessziós engedély mellékletében az állt, hogy a működtetési engedélyben álló jogok és kötelességek a Hörnesz-örökös cégre hárultak át. Ez a megalapított cég 1891-ben a Hörnesz Henrik Propeller Vállalata címet (nevet) kapta. Pozsony muncipiális bizottsága (ma kb. képviselő testület lenne) 1913-ban megállapodott Hörnesz özvegyével Amáliával, minek értelmében a város mint koncessziósnak a Duna medrével együtt parti területeket is kölcsönzött azzal, hogy ezek használatáért  eladott  jegyenként 1 fillér a várost illette. Egy másik feltétel volt, hogy az özvegy kötelezze magát, hogy saját költségére átveszi (magára ruházza)a városháza által megrendelt személyhajót . Az özvegy a feltételeket elfogadta a megegyezett 18 év időtartamra azzal, hogy utána a vállalatot ingyenesen átadja a hajókkal együtt a városházának. Ez a megállapodás, amely a rév-koncesszión alapult a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után annak Gazdasági Minisztériuma Prágában is jóváhagyta és 1922-ben rendeletben erősítette meg, tehát érvényes volt az új állam keretein belül is.

A pozsonyi városháza viszont elállt a hajó beszerzésétől, amiből bírósági huzavonák származtak az adózási feltételek megváltoztatása miatt amúgy is. A személyszállításra és sétahajózáshoz a FLORENCE nevű hajót iktatták be, melynek tulajdonosa az angol William Barton volt. A hajónak kettős használati bérlete volt: havonta 16 és cente 150 angol Font. A Propeller Vállalatnak a FLORENCE-n kívül tulajdonát képezte az ALICE és BRATISLAVA hajó is. Az ALICE-t  Maria Tomigas vásárolta, aki Hörnesz Angliába férjhezment lánya volt.

A menetjegy személyenként 50 fillérbe került, melyből a vállalat a városnak 1 fillért fizetett. Továbbá a vállalat önként vállalta, hogy 1925. október 1-től 3 fillért, 1929. május 5-étől pedig 4 fillért fizet a városnak minden eladott menetjegy árából.Közeledett viszont 1931. szeptember 30-dika, amely dátummal érvényét vesztette a városháza és Hörnesz Amália Propeller Vállalata közti szerződés. Mivel a képviselő testület a szerződést nem hosszabbította meg, a vállalat a város tulajdonába került és a működtetéssel a városi vízműveket bízták meg.  

A  pozsonyi kerületi hivatal 1931. augusztus 12-én engedélyezte a révhajózás működtetését a Dunán a koncesszió végleges megoldásáig.Viszont a be nem fizetett adók miatt a hajókat elárverezték és eladták, hogy ilyen módon tőkéhez jussanak. A hajókat Maria Tomigas vette volna meg 117 000 Csehszlovák Koronáért, de a városi tanács kérte az árverezés érvénytelenítését a város érdekeit szem előtt tartva. A hajózási hmatal mikor rájött, hogy Maria Tomigas Hörnesz lánya, az államérdekekre hivatkozva az adásvételt megtiltotta.

Bleriot megjegyzés: Ha abból indulok ki, hogy Hörnesz személynevét egykor magyarul Henrik-ként  és nem Heinrich-ként írták, akkor minden bizonnyal  magyar lehetett és dukál a vezetéknevében szereplő „sz“. Akinek jobban tetszik a Heinrich és németnek véli, az a Hörneszről gondolja le a „z“ betűt. 


Hubert mérnök közlése alapján (a szerző pontosabban nem fejti ki ki volt ez a személy és ráadásul csak következtetni lehet pár tényre mivel a szöveg úgy fest, mintha ki lett volna kopírozva valahonnan – ctrl+C majd ctrl+V, mert az első sor logikailag más esemény folytatása, amiben bennefelejtette, hogy valaki esetleg valakik ellenszenvet éreztek feltehetően az akkoriban új pozsonyi híd iránt)Ezt használta ki Hörnes Henrik budapesti hajós, eladta Rákóczy nevű oldalkerekes gőzhajóját, Pozsonyba költözött, ahol1892-ben megalapította a Pozsonyi Hörnes Henrik Átkelési Vállalatot. Az átkelést 1893-ban 2 csavaros hajóval kezdte meg:

Az egyik a 18 m hosszú 60 LE –s IZABELLA

  

 a másik a 18,2 m hosszú 45 LE-s FRIGYES volt.

Az IZABELLÁT a bécsi A. CROI hajógyár építette 1892-ben a FRIGYEST pedig 1893-ban  a budapesti DANUBIUS hajógyár.A Dunán történö átkelés a kezdetektől fogva a nyilvánosság nagy érdeklődésnek örvendett. A megmaradt adatok szerint évente 230 000 fő kelt át a Dunán akkoriban Pozsonyban hajóval, ezért Hörnes harmadik hajóval bővítette a hajóállományát 1901-ben. Az új csavaros, a 26,5 m hosszú és 100 LE-s POZSONY volt amelyet 1901-ben szintén a budapesti Danubius épített. Az első két hajó szállítókapacitása 100 fő, míg a harmadiké 300 fő volt. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után 1918-ban az átkelés semmit sem vesztett jelentőségéből, mert Ligetfalut (ma Petržalka ejtsd petrzsalka nevű városrésze Pozsonynak a Duna jobb partján)az új köztársasághoz csatolták ugyan, de az ottani lakosok munkahelye jobbára Pozsony ipari vállalataiban volt. A Pozsonyi Propelleres Vállalat, amely Hörnes után átvette a személyszállítást, kategóriájában az ország legnagyobb vállalatának számított. Idővel számos és érdekes változás történt a hajóparkban, ezek főleg az állandó műszaki fejlődésnek, valamint a politikai eseményeknek tudhatók be. Megpróbálok (a szerző), mégha pontatlanul is, párat felsorolni:                                       

A POZSONY mint legnagyobb gőzhajó a városhoz hasonlóan BRATISLAVA nevet kapott. 1934-ig működött Pozsonyban, majd eladása után Bécsbe került, ahol VINDOBONA néven működött tovább még jó pár évig.

Az IZABELLA új neve ALICE lett és 1926-ban gőzgépét robbanómotorra cserélték. Az így átalakult 100 személyes 45 LE-s motorhajó kormányállása érdekes módon a hajó farán volt és 1933-ban rossz állapota miatt selejtezték, majd a Dunamocs-i Csehi-fivérek vették meg. Kijavították, benzin- (esetleg petróleum) motorját dieselre cserélték és az így felújított hajó visszakapta eredeti ALICE nevét is. Először 1935 áprilisában hajóztak ki vele. Később  LASTOVIČKA ejtsd lasztovicska azaz FECSKE néven is emlegetik. Jelentősége a II. Világháború végéig megmaradt, mivel állandó járatként működött vásárnapokon Dunamocs és Komárom között. Sétahajózott is, de szállított répát, szenet és biztosan sok minden más tis.

A harmadik hajó idővel NEPTUN nevet kapott és a 20-as évek elején a csehországi Vranov víztározóra adták el (a képen a vízibuszt balról kitérő hajó),

 ahol motorcsere után a 70-es évekig MORAVA néven működött tovább. (Na ez itt biztosan problémás. Morava nevű motoros tényleg működött Vranovon, de nem hiszem, hogy oda már a 20-as évek elején eladták volna, ugyanis a víztározó 1934-ben elkészült ugyan, de a hajóforgalom csak kb. 1936-ban indulhatott rajta, mivel azokban az években kevés csapadék esett és a vártnál sokkal tovább tartott a villanyerőműhöz tartozó víztározó üzemszintjének elérése, mint azt tervezték)

 Ez akép a vranovi hajózás indulása táján készülhetett.A hajók már mentek ugyan, a vízszint viszont még mindig nagyon alacsony volt. 

A képen a MIR valaha német gyártású "hadizsákmány" útján szerzett gőzhajót látjátok.

 Vajon itt melyik lehet a Morava?

Később, egy fórumtárstól a következő írást kaptam, mely újabb adatokat hoz elő:

A Fecske (ex - Alice) rövid története a nagyapám és további családtagok visszaemlékezései alapján.

A nagyapám és két testvére 1935 január 5-én vette meg az Alice nevű, 18 m hosszú, 3,5 m széles, 100 személyes hajót Pozsonyban egy banktól 14000 koronáért. A motorja ugyan megvolt, de szétdarabolva - azt további 1000 koronáért, ócskavasként vették meg. A hajó egy 50 LE-s, 7l/óra fogyasztású dieselmotort kapott és Fecske néven személy- és árufuvarozást végzett a Dunán. Áruszállításra a kezdetekben egy öreg, 6 vagonos fa dereglyét használtak, majd 1939-ben a Ganz hajógyárban 22000 pengőért rendeltek egy 8,5 vagon hordképességű uszályt, amit részben az ácsi cukorgyár hitelezett meg. Ezt a hitelt cukorrépa fuvarozásával egyenlítették ki.

A Fecske motorost és a Bözsi uszályt a németek elvitték (pontosan nem tudom, hogy mikor). A Bözsi uszályt nagyapám 1945-ben, találta meg valahol Ausztriában. Rengeteg utánjárással, de végül sikerült visszaszerezniük. 

A Fecske 1947 őszén került haza, nagyon rossz állapotban. Az elvégzett javítások ellenére sem sikerült üzembe helyezni.

1948-ban, a lakosságcserével a Bözsi uszály Nyergesújfalura került. További sorsa nem ismert.

Az 1965-ös árvíz után nagyapámnak sikerült eladnia a Fecskét a komáromi kikötőnek, 9000 koronáért. Új lemezeket, motort kapott és Lastovička néven kb a 70-es évek elejéig-közepéig, főleg sétahajónak használták a Dunán. A Dunáról valószínűleg az árvai víztározóra (Oravská priehrada) került. További sorsáról nincs információm.

Hát, nagyjából ennyi. Ha úgy négy évvel ezelőtt jött volna elő ez a téma, akkor nagyapámat is megkérdeztem volna a részletekről. Sajnos már nem tudom...

A végére még egy érdekesség:

Bizonyos Hubert mérnök közlésében ez áll (bleriot svk fordítása):

Az IZABELLA új neve ALICE lett és 1926-ban gőzgépét robbanómotorra cserélték. Az így átalakult 100 személyes 45 LE-s motorhajó kormányállása érdekes módon a hajó farán volt és 1933-ban rossz állapota miatt selejtezték, majd a Dunamocs-i Csehi-fivérek vették meg.

A Fecske kormányállása nem a farán, hanem középen volt.

Amint hozzám kerülnek, beszkennelek pár képet az 50-es 60-as évekből a Fecskéről.

Üdv mindenkinek

jocacs 

Nagyon örülök neki, hogy a témával kapcsolatban jelentkezett és megvilágította a FECSKE  történetének részleteit. Augusztus első felében 1 hétig Mocson tartózkodtam és terveztem, hogy valahogy utánanézek helyi forrásoknak, de aztán sajnos kifutottam az időből, mert túl jó volt az időjárás a nyári szabadságoláshoz. Azzal, hogy jelentkezett már további kutatásra azt hiszem nincs is szükség. Aki olvasta az eredeti szöveget, biztosan észrevette, hogy a forrásanyagokban a többi hajó történetét sem egyértelműen írják le, így legalább ennek a hajónak tisztázott lesz a múltja. Kíváncsian várom a hajó képeit, s remélem, hogy lassan a cikkben említett többi hajó sorsára is fény derül / az egyiket nekem is volt még szerencsém Csehországban látni gyerekkoromban, ha akkor tudtam volna, hogy később még találkozom vele..../.

 És végezetül egy mondat a kormányálláshoz - nem magyarázkodásként: Állítólag a hajó farán addig volt, ameddig hozzátok nem került. Lehetséges, hogy pont megboldogult nagyapáék helyezték vissza eredeti helyére ?...

 Bleriot 2008-szeptember.