ZERNOGRAD

A ZERNOGRAD

A bősi erőmű első jelentős balesete

A tél vége felé történt 1994 február 11-én a korahajnali órákban. A Zernograd Bécsből érkezett a jobbkamrába.“Szájhagyomány“ alapján terjedt akkor, hogy a kapitánynak már előzőleg a bécsi kikötőben is volt valamilyen incidense.   Az érkezést követően a torony utasítást adott,hogy foglalja el a helyéta kamrá-ban.Szintén szájhagyomány, hogy mérhetetlen mennyiségű Alkohol lehetett a hajón.

Tehát a hajó beúszott uszályaival és elfoglalta a helyét, de annak helyességét a kapitány „nemtudhatta“ a torony pedig szerintem nemes egyszerűséggel nem tudta vagy nem akarta leellenőrizni.Utólagos információ szerint ez a biztonságiak dolga lett volna. A kamrákban fehér sávok jelzik a kamra falain a hajók minimális és maximális lehetséges helyzetét a kamrák hosszát nézve.Tehát egy függőleges csík a kamra elejében az alvízcsatorna felőli kapuk előtt, egy csík a felvízcsatorna felőli zsilip előtt. A torony mindenfajta mozgást a kamrákban kamránként 4 drb kamerával tud követni (ha akar)

 Megkezdődött a víz kiengedése a kamrából, a hajó pedig mivel nem kötötték a megfelelő helyre egyszerűen fennakadt a kamra jégtáblatörő spiccein. Ugyanis szerintem kb. 5 méterrel előbbre kellett volna kötni, hogy benne legyen a limitben. A kapitány lehet tudatosítva a történteket felakasztotta magát, de ez megtörténhetett már korábban is. A szint csökkenésével az uszályok leváltak és csak a hajó orra bukott a víz alá.

Ebben szerepet játszott az is, hogy a torony látva a történést  megpróbálta a lehetetlent, leállítani a víz kiengedését és vissza akarta tölteni a kamrát, de ez csak meggyorsította a hajó orrának elmerülését.

A legénység többi tagja közben épségben, mámoros hangulatban ugyan de kimászott a vízből.

 Náluk a rendőrség a helyszínre érkezve  azonnal vérvételt rendelt el, amelynek erdményét még nem tudtam kideríteni. Annyit viszont elárultak, hogy a kapitányt - Viktor Ivanovics Nevarkát felakasztva találták a hajó zuhanyozójában. Elvágták a kötelet, megpróbálták mesterséges légzéssel, szívmasszázzsal újraéleszteni, de mind hiábavaló volt, mivel az idő múlásával a víz egyre több lett a hajóban, így saját épségükre való tekintettel elhagyták a hajót.

 

A környezetvédőknek midjárt sok dolguk akadt a zsilipkamra alatt mivel a Zernogradból több mint 90 ezer liter kőolajszármazék folyt a kamrába, aminek 98-99 %-át gázolaj alkotta. Ezt a kamra feletti hídon állva is nagyon lehetett érezni és ezt a mennyiséget sikerült a Dunába jutása előtt felfogni.  Február 13-án vasárnap a Zernograd által tolt 2 uszályt kivontatták a kamrából és továbbították rendeltetési helyére. 

Február 16-án a délelőtti órákban búvárok érkeztek és először megkeresték és kihozták a kapitány holttestét. Megerősítették, hogy a kapitány holttestét már nem felkötött állapotban találták, s elmondták azt is, hogy a hajón nem találták a hajónaplót, sem más, az úttal kapcsolatos dokumentumot.A rendőrök reményüket fejezték ki, hogy ezek a dokumentumok vagy széfben, vagy a kapitány íróasztalának zárt fiókjában lehetnek.. 

Február 17-én a legénység többi tagját hazaengedték a rendörök azzal a kikötéssel, hogy azonnal vissza kell térniük, ha a vizsgálatok megkövetelik.

 

 Az ukrán fél mentőalakulata Izmailból, amelyet 2 speciális uszály, az őket toló Zvezdnyj, Baku és a Junge személyhajó alkotott, március 9-én hajnalban érkezett. Bősön csatlakozott hozzájuk a Charkov, mely már korábban odaért, mivel Pozsony felől jött. Úgy tervezték, hogy a hajó orra alá légpárnákat helyeznek, hogy esetlegesen ne rongálódhasson meg a kamrafenék. Utána kétoldalról két hadihajó vette volna közre a Zernogradot, amelyeket vízzel süllyesztettek volna le úgy, hogy utána a vizet kiszivattyúzva azok megemeljék a hajót. 

Ezt követően a Rév-komáromi hajógyárba kellett volna vontatni, ahol műszakilag teljesen megoldható lett volna a kiemelés.Azonban minden csak szép teoretizálás maradt, mivel hadihajók nem érkeztek, pedig állítólag ez volt a kétoldalú megállapodás eredménye.

A Zernograd farát kiszabadították, egyszerűen levágták azokat a részeket amelyek beleakadtak a jégtörőkbe, majd az egész hajótestet levontatták a kamra faláról, ami így teljesen elmerült.

Ezután a vontatás addig tartott amíg a hajót nem vontatták a kamra hosszát és szélességét nézve középre.  Ezt követően behozták a  két uszályt.Az egyik uszály végéhez a hajó orrát, a másik uszály elejéhez  a hajó farát kötötték. Ezek speciális uszályok voltak, mert  felemelték róluk a hajót a kamra fenékről úgy, hogy közben vízet engedve az uszályok elejébe illetve végébe balanszírozták őket.Ezek a műveletek azonban kezdetben nem voltak sikeresek, mert az első megemeléskor az emelő kötelek elszakadtak és a 400 tonna tömegű hajótest ismét a kamrafenéken landolt.

Szlovák hozzáértők szerint ez a leesés állítólag negatívan befolyásolta a bal zsilipkamra kapuszárnyának fizikai épségét, mivel az egész betonkolosszus megremegett és éppen a bal zsilipben lévő víz rengése tette tönkre a kamra kapujának egyik szárnyát, de ezt már a múltban  pár tízoldallal korábban dokumentáltam.

 

1994. március 23-án a hajótest egy légmentesen lezárható részéből sikerült kiszivattyúzni a vizet, aminek során a hajó 30 cm-rel felemelkedett a kamra fenekéről és  a szlovák fél úgy remélte, hogy még aznap estig elhagyhatja a kamrát. Aztán keserű szájízzel vették tudomásul, hogy a kamra még 2 nappal később sem szabadult fel és megállapították azt is, hogy ennek oka nem kereshető csak a többnapos esőzésben.

Aztán március 25-én mégis beindult a mentés következő, meghatározó felvonása, a Zvezdnyj az egész szerelvényt kivontatta az alvízcsatornára, ahol a bal parthoz kötés után tovább emelték a Zernogradot aktív vízszivattyúzás közepette míg az ki nem bukott teljesen. A víz szivattyúzása közben a bal oldalról a Baku míg jobb oldalról a harkov biztosította.

Aztán leúsztatták gondolom Izmailba, kíváncsi lennék mi lett vele ezután. A mentést nagyon nehéz volt követni, mert szigorúan eltávolítottak a biztonságiak onnan mindenkit, főleg azután, hogy a bal zsilip kapuja is összetörött. 

Ez a tény pár felvételem minőségét is jelentősen befolyásolta, pl a kiemelés helyszínét a gátról úgy fotóztam, hogy mást néztem és más felé fordítottam a gépet. Csak a szerencsének köszönhetem, hogy utólagos kivágással látható valamennyire a lényeg.Ezekkel az eseményekkel valójában másfél hónapra  leállt a hajóforgalom. A politikai helyzet akkor olyan volt amilyen Vladimír Mečiar alatt lehetett – amolyan titkosszolgálati, mert a kapuproblémát is kifordították és azt próbálták elhitetni a jónéppel, hogy felrobbantották a vízierőmű ellenzői.

 

A kiemelés utolsó fázisában résztvevő hajók balról jobbra: Baku vele szemben a Junge, uszályok, melyek akkor még tartották a Zernogradot, az uszályok végén a Jungétől jobbra a Zvezdnyj,az uszályok mellett jobbra a Harkov és mellette a Gabčíkovo kitűzőhajó, amelyről környezetvédelmi olajösszeszippantó feladatokat láttak el.

 

A vízből előbukott Zernograd. Kormányállásának felfüggesztése is megsérülhetett, mert végig ilyen ferde maradt.

Az esetet vizsgáló bizottság megállapította, hogy a biztonsági szolgálat nem ügyelt a hajó és uszályainak helyzetére a kamrában, és hogy a balesetet nem a hajócsavar-szekció meghibásodása okozta. Megállapítást nyert továbbá, hogy a víz a motorok hűtőrendszerén keresztül jutott olyan mennyiségben a hajóba, hogy az a gyors orrlemerülést okozta. (Ezt jó lenne, ha valaki a szakemberek közül megmagyarázná) Ez a beáramló víz azután működésen kívül helyezte a villanygenerátort és vele együtt a kiiktatta a biztonsági berendezést is......

 

Jó lenne még egyszer így munka közben látni, hogy ne kelljen a testvérhajóinak látványától azt feltételezni, hogy: a Zernograd jön? A nevet olvasva aztán mindig savanyú a valóság.

A hajóforgalom a jobb kamra tüzetes műszaki ellenörzése után 1994. március 26-án indult újra.

Bleriot