Hajókatasztrófa a freudenaui zsilipben
11 éve történt....(A cikket 2007-ben írtam)
Dumbier (ejtsd gyumbier ) magyarra fordítva gyömbért jelent és nevét az Alacsony Tátra egyik hasonló nevű csúcsáról kapta.
Pár azonos tolótípus a szlovák Dunahajózási vállalatnál:
Fatra
Fatra
Inovec
Inovec1996. október 22.-ike a lehető legfeketébb színnel íródik be a szlovák Dunahajózás történetébe. Ezen a napon történt a Dumbier tolóhajó Freudenaui-i balesete, amely a 9 tagú legénységből 8 hajós életét követelte.
Előzmények
Az Időjárási körülmények semmi jóra nem utaltak azon a napon. 1992 óta nem tapasztalt vízállás (670 cm, ami 30 cm-rel kevesebb a hajózható kritikus szinttől) viharos erejű széllel vegyítve gerjesztett ellenálhatatlan hullámok jellemezték a Dunát, amikor a Freudenau felett tartózkodó Dumbier személyzete a pozsonyi diszpécserközponttól utasítást kap, miszerint át kell venniük az abnormális hydrometeorológiai körülmények közt csak vergődő Liptov tolóhajó 2 uszályából az egyiket.
A legénység nem tétovázik és a bécsi kikötő felé veszi az irányt. Elérik a küszködő Liptovot, lecsatolják és átveszik a 750 tonna hallisztet tartalmazó uszályt és a sodrással folytatják útjukat Freudenau felé közösen úgy, hogy a Liptov megy elöl. Freudenau
A Liptov sűrűsödő ködben ér az épülő erőmű zsilipjéhez és az örvényszerű mozgású víz a tolót és tolatmányát a zsilipkamra előtti vezetőfalhoz vágja. (Később a Liptov személyzete úgy nyilatkozik, miszerint ők is épúgy odaveszhettek volna, mint a Dumbier legénysége.)
Nehézségei ellenére a Liptov zöld fényt kap az irányítótoronyból, de érdekes módon a kamra előtt uralkodó körülményekről a Dumbier kapitányát a torony nem informálja, csak zöld fényen hagyja a szemafort. A sokat próbált Liptov kapitánya hívja fel kollégája figyelmét a leselkedő veszélyre, aki már akkorra erősen közelít a zsiliphez és 19 óra 45 perckor tudatja rádión a toronnyal, hogy elfoglalja a helyét a zsilipben. 
Az ilyen és ehhez hasonló esetekben pl. A bősi torony rögzíti a kommunikációt.(de lehet csak a Zernograd eset óta.) Az osztrákok és a németek személyi jogokra hivatkozva ezt állítólag nem teszik. A végzet
Az érkező Dumbiert már még hevesebb vízmozgás fogadja, mint a Liptovot. A vihar a hajót zsilipkamra helyett az erőmű áteresztö zsilipjei felé vágja ki. A 28 éves tapasztalattal rendelkező kapitány a gát felé sodródástól tartva hátramenetbe kapcsol (ez a vizsgálatokkor bizonyítást nyert) és teljes gázzal pörgeti a motorokat,miközben közelít egy másik, magyar gyártmányú szlovák hajó a Ruzín (ejtsd ruzsín), aminek legénysége kötélbe akarja venni az egyre tovasodródó Dumbiert.
Van benne a kapitányukkal együtt tapasztalatuk, mivel ezzel a módszerrel egyszer már sikerrel mentették meg a szintén magyar gyártmányú szlovák Lipnot.
. Most a Dumbier segélyhívására siettek, át szerették volna adni a sleppszálat,de már késő volt. Nem sikerült. Itt meg kell jegyezni, hogy állítólagos szemtanúk hallani vélték hogy a tolónak leállt a motorja. (egy lehet, na de mindkettő egyszerre?) 
A hajóról leválhatott, vagy lecsatolhatták az uszályt s azt a 2-es és 3-as áteresztőzsilip fala fogta meg,
de a tolót a felbőszült vízsodrás így is menthetetlenül vágta a 4-es áteresztő zsiliphez s pár pillanattal később 
22 óra 30 perckor 
át is préselte rajta................ Ezt az utolsó eseményt az erőmű kamerarendszere is rögzíti s az osztrák közszolgálati ORF TV be is mutatja. Nekem hálistennek szerencsém volt, hogy pont akkor kapcsoltam át a TV-t az ORF-ra s így láthattam. Itt említhetem, hogy a kereskedelmi Markíza TV stábját nem engedték be az SPaP-nél rendezett sajtókonferenciára 1996. November 10-én. Akkoriban az egyetlen, viszonylag független tévés hírforrást jelentette Szlovákiában. Túlélési esélyek
A katasztrófát csak egyedül Emil Simek túl. Életét az erőmű építésén dolgozó Reiner Haselbacher ácsnak köszönheti,aki kimentette a vízből. A lábán sérült meg komolyabban, ami után le is százalékolták. A többi odaveszett társát több héten és hónapon át keresték , kinek itt, kinek ott vetette partra holtestét a víz. Az utolsó, akit megtaláltak maga a kapitány Dusan Mlcek (dusan mlcsek) volt. Hozzátartozóinak 8 hónapot kellett várni, hogy eltemethessék. Nagy kár, hogy Simek úr azóta sem nyilatkozott egyetlen médiának sem, viszont meg tudom érteni. Majd lehet az idő múlásával lelkének szorítása megenged....
A roncsok eltakarítása
Az osztrák fél a roncsok mielőbbi eltakarítását kérte a szlovákoktól s néha korántsem reális időpontokat szabott meg,így a helyszínen dolgozó búvárok cseppet sem kerültek rózsás munkakörülmények közé. A hajó tulajdonosa először az áteresztő zsilipeken fennakadt uszályt távolította el, közben az osztrák mentőalakulatok október 24-én a zárógát alatt megtalálták a hajó roncsának első részét, ami ha jól emlékszem a kormányállás maradványa volt. Ezekbe a munkálatokba több osztrák intézmény is bekapcsolódott. El kellett távolítani például a partokról az ott rothadásnak indult többszáz tonna hallisztet is, amihez az önkéntes tűzoltóalakulatok láttak hozzá
. A roncsok kiemelése nem tűnt egyszerű műveletnek és nem is lett az.Először a két érintett félnek abban kellett megállapodnia, miként történik majd a mentés finanszírozása, utána a mentés műszaki lépéseit kellett egyeztetni.Végül az osztrák közlekedési minisztérium egészen 1997 novemberéig halasztotta a roncsok kiemelésének határidejét, ugyanis az erőművet működtető Donukraftwerke attól tartott, hogy sérülhetnek az építkezés provizórikus létesítményei a gát alatt. Végül Franz Brandner és fivérei láttak hozzá a roncsok eltávolításához, Munkájukat kezdetben az emeléshez használt kötelek gyengesége hátráltatta. Jópárat elszakítottak, míg a roncsok a partra kerültek
Hogy elképzelésetek legyen a munka mikéntjéről, elmondom, hogy egy óriás uszályon egy kicsinek nem mondható lánctalpas darut helyeztek el, ami megfelelő kötélválasztás után végül sikerrel megemelte a roncsot úgy, hogy az tartósan mozgatható volt. Megtörtént ugyanis előtte az is, hogy a már megemelt roncs emelőkötele tévékamerák szeme láttára, látványosan, hatalmas puffanást hallatva szakadt el, ezáltal a hajó újból visszaesett a meder aljára.Végül 1997. Május 19-én Franz Brandner és testvérei valamint emberei abszolút igyekezetét siker koronázta és a Dumbier előkerült. Miután hazaszállították, a LATEM Recykling likvidálta.
A kijelentések súlya, másodlagos de nem elhanyagolható tények és bírósági végjáték.
Az osztrákok, akik az eset után nagyon siettek a kijelentésekkel, lehet még ma is azt állítják,hogy a balesetet a kapitány hibája, esetleg a hajó rossz műszaki állapota okozta. Az ORF szintén az éterbe kürtölte, hogy előkerült egy svájci rádióamatőr, aki vette és hallotta amint, a vészhelyzetben lévő hajó legénysége rádión értesít (valószínűleg a tornyot), hogy készül elhagyni a hajót.
A baleset után ismeretlen elkövető ellen indult bűnvádi eljárás, s mivel nem volt bizonyítható bűncselekmény, az eljárást leállították.
További tény, hogy az SPaP (szlovák dunahajózási vállalat) nem titkolta, hogy nem volt zökkenőmentes az esettel kapcsolatos dokumentumok átadása a szlovák fél számára az osztrák oldalról, mert nagyfokú meg nem értésbe és kompetenciós konfliktusokba ütköztek, amit az SPaP 1997-es privatizációja csak tarkított.További gondok akkor akadtak, amikor az SPaP bíróságra akarta vinni az ügyet, hogy megállapítást nyerjen, ki volt a bűnös. Ehhez egy független szakértőkből álló csoportot kellett létrehozni, továbbá nautikai és műszaki tanulmányokat kellett kidolgozni, tanúkat felkutatni és a megszerzett bizonyítékokat egy mozaikba kellett foglalni. A döntő kérdés az volt, hogy szabad volt e a hajót a zsilipbe irányítani végzetes veszélybe sodorva vele a legénységet is?
A toronynak mindent látnia kellett volna, rossz látási körülmények közt alkalmazhattak volna pl. radart is.Minden zsilip működtetése bizonyos előírások alapján történik, ezekből kifolyólag az SPaP-nek meggyőződése, hogy az aktuális helyzetben elkerülhető lett volna a katasztrófa, ha a hajó nem kap zsilipelési engedélyt az adott viszonyok mellett.
A birósigi tárgyaláson kívüli megegyezésre az osztrák fél nem hajlott, és kötötte a kutyát a karóhoz, miszerint minden előírást betartottak.
Mi mennyit ér?
Például a Dumbier elvesztése az SPaP-nak több mint 92 millió SKK-ba került, ami cca 710 millió HUF- nak felelne meg ma........
Az angol The Standart Steamship Owner biztosító a kár alapján több mint 1 millió fontra tartott igényt.........
Jó, de mennyi az értéke 8 családfenntartó apa életének?????
A Freudenau- i erőművön dolgozó munkások, a hajósok és az osztrák közvélemény egy kontót hozott létre, amelyre 96 karácsonya elűtt 1,8 millió SKK-t sikerült összegyűjteniük, amit aztán szétosztottak a hozzátartozók között.További bankszámlát nyitottak Szlovákiában is, amelyre többek közt a közlekedési miniszter 100000, kassai kohó 1 millió, államvasutak 500000 koronát ajánlott fel, de sokan mások is adakoztak, többek közt a Liptov legénysége is.Az SPaP minden hozzátartozó családnak 50000 és minden feleségnek további 30000 koronát utalt át, hogy a karácsonyt egy kicsit elviselhetőbbé tegyék, de nem gondolom, hogy bármelyik életet tudta volna akkor a pénz,- lehetett bármennyi is- pótolni. A bírósági tárgyalás során az SPaP mint felperes képviselője szintén kártérítési igényt nyújtott be az alperesnek, aki Ausztria mint állam és a Donaukraftwerk voltak, ami szerint indítványozta további kártérítés kifizetését az érintett családoknak amit 141 ezert?l 2,25 millió koronában határozott meg.
Ezt a tragédiát ma már senki sem emlegeti, a halottak örök álmukat alusszák s magát a hajóroncsot is rég beolvasztották, a dráma azért még korántsem ért véget. A bécsi törvényszék előtt folytatódott s lehet, még mindig tart.. Az osztrák fél végig a kapitány hibájáról beszélt akkor, amikor a tolóhajó katasztrófájáról interjúzták s a szlovák oldal ezt természetesen teljesen másként ítélte meg. Ha módomban állna, szívesen meghallgatnám Peter Steindl kapitány véleményét
A tragédia óta a Freudenau zsilipjein történ áthaladáskor a szlovák hajókon síri csend honol. A hajósok így tisztelegnek halott kollégáik emléke előtt......
Külön köszönettel tartozom Bócmannak, Enzonak, il1321-nek, Gumidaninak, Konsztnak, Smithnek és végül, de nem utolsósorban Viking Starnak is. Sajnálom, hogy csak ennyi konkrétumra futotta.Ígérem legközelebb majd jobban igyekszem, de nem ilyen szomorú eset kapcsán.
Tisztelet a halott hajósok emlékének!
Anyaggyűjtés, fordítás, összeállítás, összekötő szöveg : Bleriot
Lényeges információk: Jan Karásek cikke, Internet
Képanyag: Gumidani - Freudenau, Moment magazin-mentés, ¸Dumbier, Feuerwehr Wien, egyéb hajók. Bleriot
. A roncsok kiemelése nem tűnt egyszerű műveletnek és nem is lett az.Először a két érintett félnek abban kellett megállapodnia, miként történik majd a mentés finanszírozása, utána a mentés műszaki lépéseit kellett egyeztetni.Végül az osztrák közlekedési minisztérium egészen 1997 novemberéig halasztotta a roncsok kiemelésének határidejét, ugyanis az erőművet működtető Donukraftwerke attól tartott, hogy sérülhetnek az építkezés provizórikus létesítményei a gát alatt. Végül Franz Brandner és fivérei láttak hozzá a roncsok eltávolításához, Munkájukat kezdetben az emeléshez használt kötelek gyengesége hátráltatta. Jópárat elszakítottak, míg a roncsok a partra kerültekHogy elképzelésetek legyen a munka mikéntjéről, elmondom, hogy egy óriás uszályon egy kicsinek nem mondható lánctalpas darut helyeztek el, ami megfelelő kötélválasztás után végül sikerrel megemelte a roncsot úgy, hogy az tartósan mozgatható volt. Megtörtént ugyanis előtte az is, hogy a már megemelt roncs emelőkötele tévékamerák szeme láttára, látványosan, hatalmas puffanást hallatva szakadt el, ezáltal a hajó újból visszaesett a meder aljára.Végül 1997. Május 19-én Franz Brandner és testvérei valamint emberei abszolút igyekezetét siker koronázta és a Dumbier előkerült. Miután hazaszállították, a LATEM Recykling likvidálta.A kijelentések súlya, másodlagos de nem elhanyagolható tények és bírósági végjáték.
Az osztrákok, akik az eset után nagyon siettek a kijelentésekkel, lehet még ma is azt állítják,hogy a balesetet a kapitány hibája, esetleg a hajó rossz műszaki állapota okozta. Az ORF szintén az éterbe kürtölte, hogy előkerült egy svájci rádióamatőr, aki vette és hallotta amint, a vészhelyzetben lévő hajó legénysége rádión értesít (valószínűleg a tornyot), hogy készül elhagyni a hajót.
A baleset után ismeretlen elkövető ellen indult bűnvádi eljárás, s mivel nem volt bizonyítható bűncselekmény, az eljárást leállították.
További tény, hogy az SPaP (szlovák dunahajózási vállalat) nem titkolta, hogy nem volt zökkenőmentes az esettel kapcsolatos dokumentumok átadása a szlovák fél számára az osztrák oldalról, mert nagyfokú meg nem értésbe és kompetenciós konfliktusokba ütköztek, amit az SPaP 1997-es privatizációja csak tarkított.További gondok akkor akadtak, amikor az SPaP bíróságra akarta vinni az ügyet, hogy megállapítást nyerjen, ki volt a bűnös. Ehhez egy független szakértőkből álló csoportot kellett létrehozni, továbbá nautikai és műszaki tanulmányokat kellett kidolgozni, tanúkat felkutatni és a megszerzett bizonyítékokat egy mozaikba kellett foglalni. A döntő kérdés az volt, hogy szabad volt e a hajót a zsilipbe irányítani végzetes veszélybe sodorva vele a legénységet is?
A toronynak mindent látnia kellett volna, rossz látási körülmények közt alkalmazhattak volna pl. radart is.Minden zsilip működtetése bizonyos előírások alapján történik, ezekből kifolyólag az SPaP-nek meggyőződése, hogy az aktuális helyzetben elkerülhető lett volna a katasztrófa, ha a hajó nem kap zsilipelési engedélyt az adott viszonyok mellett. A birósigi tárgyaláson kívüli megegyezésre az osztrák fél nem hajlott, és kötötte a kutyát a karóhoz, miszerint minden előírást betartottak.
Mi mennyit ér?
Például a Dumbier elvesztése az SPaP-nak több mint 92 millió SKK-ba került, ami cca 710 millió HUF- nak felelne meg ma........
Az angol The Standart Steamship Owner biztosító a kár alapján több mint 1 millió fontra tartott igényt.........
Jó, de mennyi az értéke 8 családfenntartó apa életének?????
A Freudenau- i erőművön dolgozó munkások, a hajósok és az osztrák közvélemény egy kontót hozott létre, amelyre 96 karácsonya elűtt 1,8 millió SKK-t sikerült összegyűjteniük, amit aztán szétosztottak a hozzátartozók között.További bankszámlát nyitottak Szlovákiában is, amelyre többek közt a közlekedési miniszter 100000, kassai kohó 1 millió, államvasutak 500000 koronát ajánlott fel, de sokan mások is adakoztak, többek közt a Liptov legénysége is.Az SPaP minden hozzátartozó családnak 50000 és minden feleségnek további 30000 koronát utalt át, hogy a karácsonyt egy kicsit elviselhetőbbé tegyék, de nem gondolom, hogy bármelyik életet tudta volna akkor a pénz,- lehetett bármennyi is- pótolni. A bírósági tárgyalás során az SPaP mint felperes képviselője szintén kártérítési igényt nyújtott be az alperesnek, aki Ausztria mint állam és a Donaukraftwerk voltak, ami szerint indítványozta további kártérítés kifizetését az érintett családoknak amit 141 ezert?l 2,25 millió koronában határozott meg.
Ezt a tragédiát ma már senki sem emlegeti, a halottak örök álmukat alusszák s magát a hajóroncsot is rég beolvasztották, a dráma azért még korántsem ért véget. A bécsi törvényszék előtt folytatódott s lehet, még mindig tart.. Az osztrák fél végig a kapitány hibájáról beszélt akkor, amikor a tolóhajó katasztrófájáról interjúzták s a szlovák oldal ezt természetesen teljesen másként ítélte meg. Ha módomban állna, szívesen meghallgatnám Peter Steindl kapitány véleményét
A tragédia óta a Freudenau zsilipjein történ áthaladáskor a szlovák hajókon síri csend honol. A hajósok így tisztelegnek halott kollégáik emléke előtt......Külön köszönettel tartozom Bócmannak, Enzonak, il1321-nek, Gumidaninak, Konsztnak, Smithnek és végül, de nem utolsósorban Viking Starnak is. Sajnálom, hogy csak ennyi konkrétumra futotta.Ígérem legközelebb majd jobban igyekszem, de nem ilyen szomorú eset kapcsán.
Tisztelet a halott hajósok emlékének!
Anyaggyűjtés, fordítás, összeállítás, összekötő szöveg : Bleriot
Lényeges információk: Jan Karásek cikke, Internet
Képanyag: Gumidani - Freudenau, Moment magazin-mentés, ¸Dumbier, Feuerwehr Wien, egyéb hajók. Bleriot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése